Puskás László

“A tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása és absztraktálása az életnek, hanem az élet maga.”
Martha Graham

Puskás László Péter
néptáncpedagógus
Lórántffy Díjas pedagógus

1982-ben születtem, a hajdúság megyeszékhelyén, Debrecenben.
Az aktív mozgás mindig is a mindennapjaim részét képezték, gyermekkoromban a Debreceni Futballegyesületben játszottam. A néptánc és népi kultúra ekkor még nem állt olyan közel hozzám mint most. Az idő előrehaladtával sajnos abba kellett hagynom a fociedzéseket, de nem szerettem volna az aktív mozgást befejezni, így kerültem a nővérem által vezetett Debreceni Hajdú Táncegyüttes Ifjúsági csoportjába, ahova elsősorban nem táncolni mentem, hanem csak a tréningeken vettem részt. És aztán egyszer csak jött a nagy, BUMM! Az első tánc, amit elkezdtem a csoporttal tanulni a kalotaszegi táncanyag volt! Hát kezdésnek, mondhatom nem a legegyszerűbbet választottam! Így kerültem hát a néptáncosok világába, s egyre jobban bekebelezett ez a műfaj. A Debreceni Egyetem jogi karán végeztem, az aktív táncot természetesen nem hagytam ki az életemből, s mindemellett elkezdtem táncot tanítani. Természetesen nagyon jól éreztem magam a gyerekek között és egyre jobban kezdett kikristályosodni bennem az érzés: Ez az én
világom, nagyon szeretem csinálni! A Táncművészeti Egyetem elvégzése után folytattam a tanításaimat a Debreceni Népi
Együttes Ifjúsági és utánpótlás csoportjainál és táncosként részt vettem a felnőtt együttes munkáiban. A debreceni Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tánctanára vagyok jelenleg. Eddigi tanításaim során a tájegység számos kis településén sikerült kutató, gyűjtő munkát végeznem, így sikerült az 1950-es évek során a hajdúságban rögzített táncokat mélyebben megismerni. Hogy teljes legyen a kép a népművészettel kapcsolatosan, nemcsak táncot tanítok, de egy mesterséget is kitanultam időközben. A szaru megmunkálásával foglalkozom hobbi- szerűen, hiszen a tánckultúránk nem lehet kerek egész, ha nem ismerjük elődeink kézi munkáját is!