Antal Dóra

A tánc a szüleimnek köszönhetően már 3 éves korom óta az életem része. A klasszikus balett cipellőiből a néptáncos próbaterembe kerülve nőttem fel a Debreceni Hajdú Táncegyüttes
táncosaként és a mai napig is részese vagyok a néptánc varázslatos világának. Fiatalként sok mindent tanulhattam táncoktatóimtól, melyet pályakezdőként be is építettem a tanítási gyakorlatomba. A pedagógiai munkámra az a legjellemzőbb, hogy a táncot mindig élmény-szerűen könnyen befogadhatóan tanítsam. Amíg a gyerek játszik én észrevétlenül érem el a céljaimat, így mindig örömmel tanul! Természetesen én is folyamatosan alkalmazkodom a táncos gyerekekhez. A hozzájuk vezető utat nekem kell megtalálnom, így folyamatosan azon dolgozom, hogy hogyan tudom őket mindig újjal elkápráztatni és mindig teljesíthető kihívások elé állítani. Hiszen ha a képességeikhez mérjük őket, a sikerélmény csak megerősíti őket abban, hogy szeretik azt, amit csinálnak, tehát örömmel jönnek a
táncpróbákra! Számomra az együttesben táncolni és egy közösséghez tartozni nagyon meghatározó a mai napig is. A Tánctanodában ugyan ezekkel az indíttatásokkal szervezzük a gyermekek táncos életét. Fontosnak tartom, hogy a táncosok nyitottak legyenek új dolgok befogadására, más táncműfajok megismerésére. Bízom benne, hogy segíteni tudunk számos táncot tanítónak! Ötleteinkkel, inspirálódni tudnak, és feltöltődve állnak tanítványaik elé, hogy megtalálják a tánctanítás leörömtelibb formáját!